A MOL és az OMV egyesülésének megvan a maga gazdasági ésszerűsége. Ha más nem, hát az, hogy az újonnan létrejövő óriás vállalat talán sikerrel venné föl a harcot a keleti olajtársaságokkal.
A "Lex MOL" néven elhíresült törvény egyelőre lehetetlenné teszi az üzletet, mire az Európai Úniónak sikerülne hosszas eljárássorozat révén rávenni a magyar felet arra, hogy betartsa az európai játékszabályokat, addigra az üzlet tárgytalanná válhat.
Az OMV nem nyugszik, a már meglévő 20 százalék részvénye mellé még többet vásárolna, akár 30%-os felárral, de nemzetünk vezetői, Fletó és Viktor intően fölemelik ujjukat. Mit tettek hát jó vezetőink?
1. Törvényt alkottak a stratégiai jelentőségű cégek védelméről
2. törvényerejű rendelet hoztak a stratégiai cégek vezetőségének elmozdításáról
Mint ahogy a Financial Times is rámutatott, ez a megoldás nem áll összhangban az egységes piac szabályozásával.Nyilván, ha most veszít az ÖMV, akkor a luxemburgi EU Bíróság elé viszi az ügyet és nyerni fog, hisz a magyar állam azt védi, ami az övé, meg azt is, amit két éve eladott - ráadásul a tőzsdén azaz definíciószerűen anoním módon. A MOL már egy fikarcnyit sem állami tulajdon, az utolsó részvényeket két éve adta el az állam, hogy csökkentse a deficitet.
Szép, nem? És mégis mi húzódik amögött, hogy a magyar állam így védi a MOL-t, melyet már évekkel ezelőtt privatizált?Többen mondják, hogy a MOL-nak a pártfinanszírozásban játszott szerepe miatt védi Gyurcsány a vezetőséget. Ha a pártok a tényleges kiadásaik tizedét kapják az államtól, vajon honnan jön a többi?
Ezért lépett ki Bauer Tamás is a szadiból, és ezért lett hirtelen nagy csend, amikor az osztrák választási kampányban ki/lebukott a Strabag, az egyik legnagyobb útépítő. Na mitől kerül nálunk háromszor annyiba az autópálya kilométere, mint a hegyes-völgyes Horvátországban?
