2008. márciusában, néhány nappal a népszavazás után egy elemzői konferencia kerekasztal beszélgetésen konszenzus volt abban, hogy az MSZP önerőből aligha tudja megnyerni a 2010-es választásokat, ahhoz hogy jól szerepeljen (és esetlegesen továbbra is kormányon tudjon maradni) nem elég jól kormányozni, a Fidesznek is számos stratégiai hibát kell ejtenie (ahogy tette 2006-ban a rossz szlogennel, meg a nemzet mogorva orvosának szerepeltetésével)
Jó kormányzásról ugyan nem igazán tudunk beszámolni, de Fidesz-hibáról -érzésem szerint- annál inkább.
Mostanra ugyanis bizonyossá vált: az ősszel újabb népszavazásra kerül sor, az Albert házaspár kérdésére összegyűjtött közel 500 ezer aláírást eljuttatták az Országos Választási Bizottsághoz, így már nincs mód megakadályozni az újabb referendumot, melyen arról nyilatkozhatunk, hogy akarunk-e olyan egészségügyi rendszert, amiben a magántőke közvetlenül is szerepet kap.
A kérdés két hónapja, az egészségügyi törvény újbóli elfogadásakor, még egyszerűen megválaszolható volt a kormány-ellenzék dimenzió mentén, a koalíciós szakítás után azonban megváltozott a helyzet. Mára ugyanis mind a Fidesz (és a vele szövetséges KDNP) mind az MSZP egyetért abban, hogy csak tisztán állami tulajdonú szereplők legyenek az egészségügyben.
Az ehhez szükséges törvénymódosításra azonban nem került sor, ehhez ugyanis az MSZP-nek, (illetve az SZDSZ nélküli kormánynak) nem volt meg a szükséges parlamenti többsége. Az ugyanis csak a Fidesz képviselőivel lehetett volna meg, akik azonban nem voltak hajlandóak együtt szavazni a szocialistákkal, arra hivatkozva, hogy számukra az egyetlen alternatíva a törvény teljes visszavonása lenne. Ezzel a döntésükkel legalább annyira hozzájárultak ahhoz, hogy a népszavazást elindító civil szervezetek (ultimátumok lejárta után) benyújtsák a népszavazáshoz szükségek aláírásokat, mint a szocialisták.
Már a március 9-i népszavazás után sem volt egyértelmű, hogy a Fidesznek érdemes-e ezt a másik népszavazást is felvállalni, már akkor is kétséges volt, hogy hozhat-e akkora sikert, mint a három-igenes. Az azóta történt események tükrében talán nem túlzás kijelenti: ez a népszavazás nem (lett volna) érdeke a Fidesznek.
Március 9-én egy soha addig nem látott tömeg fogott össze egy közös cél érdekében, több mint 3,3 millió ember szavazatát lehetett szembeállítani a kormány tevékenységével. Világosan látszott, hogy a Fidesz a korábbi népszavazáshoz képest jobban tudott mozgósítani, és az emberek jellemzően ugyan úgy vélekedtek a három kérdést illetően (ellentétben például a 2004-es, kettős állampolgárságról és kórház-privatizációról szóló népszavazás esetén)
Mi várható azonban ősszel? Mind a két nagy párt, és a kormány maga is, ugyan azt fogja mondani, egyformán a magántőke ellen fognak kampányolni, aminek lényegében két következménye lehet:
- kifejezetten alacsony részvétel (hiszen nem lesz éles kampány, sőt, talán addigra mégis megegyeznek a pártok és megváltoztatják az egészségügyi törvényt, mely után értelmetlenné válik a népszavazás –bár ekkor is megtartásra kerül!)
- mintegy 98% igen áll majd szemben a maradék 2%-al, hiszen várhatóan csak a liberálisok (esetleg még az MDF) fognak majd a magántőke mellé állni, csak ők buzdítják majd híveiket a nemre.
Ennek eredményeképp elveszik majd az a tömeg, akikre rá lehet mutatni, hogy íme, itt vannak ők, akik nemet mondtak a kormány eddigi munkájára. A két tábor egész egyszerűen össze fog mosódni, ami egyértelműen a kisebbik tábornak –azaz a szocialistáknak fog kedvezni. Arról nem is beszélve, hogy a kampány alatt, mikor előkerül a nagy egyetértés közepette, hogy mégis, miért kell népszavazni olyan kérdésről, amiben egyetértés van, ők feltehetik a kezüket mondván: bennük április óta megvan a szándék, emiatt bomlott a koalíció, de eddig senki sem volt hajlandó velük szavazni, de hála a népszavasának, most már muszáj lesz.
Biztos vagyok abban, hogy a kampány sokkal kellemetlenebb és kevésbé kifizetődőbb lesz a Fidesznek, mint lett volna az egyszeri együttszavazás még a múlt héten, mely nemcsak közelebb vitte volna a mostani javaslatot a Fidesz által preferálthoz, de a baloldalon olyannyira hiányolt konstruktív ellenzékiségnek is szép
